Pedagógus, földrajz-és természettudós
A Magyar Földrajzi Társulat alapítója. Piarista novíciusként több gimnáziumban tanított, majd a rendből kilépve a bécsi tudományegyetemen természettudományokat tanult (1856-61). Ezután Kolozsvárt, majd 1864-től Pesten tanár. 1877-től az Állami Felső Leányiskola igazgatója. Főleg földrajzzal foglalkozott, tankönyvei évtizedekig használatban voltak. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója (1872), és főtitkára 1904-ben, a Földrajzi Közlemények megindítója és első főszerkesztője. 1867-ben megindította a széles olvasóközönség számára szerkesztett Természet c. folyóiratot. Elsősorban a földrajzi expedíciók ismertetésével és eredményeiknek értékelésével foglalkozott. Nagyszámú ismeretterjesztő írással népszerűvé tette a földrajztudományt. Magyar nyelvű földgömböket szerkesztett. Számos nemzetközi értekezleten képviselte a Magyar tudományt. Az 1875. évi párizsi Nemzetközi Földrajzi Konferencián munkásságát kitüntetéssel jutalmazták. (Bartha Lajos)